Press "Enter" to skip to content

Lélektolmács Posts

Tengerszem

Megismertem a tengerek mozgását
Hogyan épül fel a kis hullám, s válik naggyá,
hogyan éri a partot, hogyan csap le rá,
s mégis, tőle ez oly természetes.

Ő a természet.

Az emberi lény pedig már természetén felülemelkedett,
a hullámok benne ma lásd, elcsendesedtek.
Csak a szeretet mozgatja, hajtja,
ez legyen hát legnagyobb gondja.

Költemények

Iránytű meditáció

Hívhatnám mágnesesség-meditációnak, vagy vonzás-meditációnak is, de ezek nem elég kifejezőek ahhoz, amit az alábbi technikával lehet megélni, átélni.

Amikor meditáltam és utólag összeraktam a technikát, akkor jött le, hogy valójában ez az egész a belső iránytűről szól, ami a szó szoros értelmében egy mágnesességet érzékelő érzés és amely minden bizonnyal legalább ugyanannyira megbízható, mint a kirándulásokon használt iránytű:

Elhelyezkedünk meditációs pozíciónkba, a magabiztos érzékelés miatt az egyenes gerinccel ülő pozíciót javaslom, a lábak lóghatnak le székről, ágy szélről, nem feltétlenül kell lótusz-ülésben ülni, nem szükséges, hogy a láb zsibbadása elvigye a figyelmünket, vagy azzal foglalkozzunk.

A folyamat színvonalát emeli, ha egy mécsest is gyújtunk és elhelyezzük magunk előtt.

Behunyjuk szemünket és belső látásunkat alkalmazva vizualizáljuk a halhatatlan testünket, amely a mostani fizikai testen belül van, láthatatlan, de magunk számára érzékelhető. Ez az érző testünk, amelyben az emlékeink, az érzelmeink stb. vannak elmentve. A figyelmünk a tudatunk is itt van, ezek is láthatatlanok.

Erre a láthatatlan testünkre irányítjuk a figyelmünket, a célunk, hogy minél jobban (mármint egyértelműbben) érezzük magunkat ebben a láthatatlan halhatatlanságunkban, a testünkön belül. A testünkkel úgymond nem kell foglalkoznunk, arra ebben a meditációban úgy tekintünk mint egy tartályra, amelynek tartalma ez a láthatatlan halhatatlan lényünk, amit csak mi ismerünk, csak mi ismerhetünk, és melynek napi teendőink közepette nem jellemző, hogy ilyen intim figyelmet szentelünk.

Eddigi személyes tapasztalatom, hogy amikor sikerül érezni és lenni ebben a láthatatlan létben, akkor kicsit olyan érzésem lesz, mint ha a ittas helikopter-érzést élném, mintha forognék a testemen belül, mintha én magam egyfajta forgószélként próbálkoznék belülről. Amikor először éreztem nagyon meglepődtem és nagyon furcsállottam, hogy mennyire intenzíven érzem egyszercsak ezt a szinte gyomor-forgást. Olyan, mint amikor az ember rosszul van, csak most tudom, hogy nem vagyok rosszul, hiszen most ültem le meditálni. Ezt a “rossz” érzést kell lenni hagyni, érezni, nem megszakítani, nem kijönni, nem kinyitni a szemet, nem fészkelődni, hanem ülni benne mozdulatlanul, ítéletek nélkül és hagyni, hagy pörögjön, amíg pörögnie kell.

Nem pörög olyan eszeveszett soká, megfigyelheted, megáll, szépen megnyugszik a láthatatlan lényed és most már végre még jobban kiérezheted.

És itt jön a vonzás kiérzése, a mágnesesség érzése. A rezgésünk ugyanis vonzza azt, ami majd eljön az életünkben, helyzetek, emberek, házak, kertek stb. Ez nem csak ilyen süket duma, ez fizika. Ebben a meditációban pedig ez a vonzás érezhetővé válik. Vagyis, mindig érezhető, csak nem szoktuk ráirányítani a figyelmünket, vagy nem a megfelelő technikával, ezért nem érezzük amúgy.

Lényeg, ami lényeg, ahogy megpróbáljuk magunkat belülről érezni, és ez egyre jobban megy, úgy érezni fogunk egy fizikai húzást valamerre. Azt érezhetjük, hogy valamilyen irányba a belső lényünk vonzódva van (elnézést a sajátos magyarért, az érzés a lényeg). Ha pl. költözésben kérünk útmutatást, ez a meditáció meg tudja mutatni, hogy merre van az a fizikai irány, amerre vonzásunk van, ahova majd “megérkezhetünk”. Kipróbálhatjuk bármilyen szituációval, életünk bármely egyéb területével. Időben is ugrálhatunk a láthatatlan halhatatlan lelkünk vonzása ugyanis nem ismer időt.

Ha bizonytalanok vagyunk tesztelhetjük mécsessel is, hogy valóban érezzük e a vonzást. Helyezzük el a mécsest pl. a bal oldalunkra, és amikor csináljuk a meditációt gondoljunk a világosságra, a fényre, ami a tiszta isteni szeretet, melyet mécsesünk is éltet mellettünk. Egy kis türelem, nyugodt figyelem és máris érezni fogjuk, ahogy a belső érzékelésünk a mécses felé húzódik.

Nagyon érdekes érzés, mert miközben útmutatást kapunk gyakorlatilag saját magunktól, azt is érezhetjük, mennyire a fizikai testünk “foglyai” vagyunk. Érezhetjük, hogy ha megpróbálnánk a belső testünket a bőrfelületen kívülre “erőltetni”, szinte mágneses mezőként védi ezt a testünk bőre/felülete -a tartály fala. Nem tudunk kijutni. Nem is kell persze, de érdekes érzékelés és felhozhat bennünk sok a létezésünkkel kapcsolatos örökérvényű bölcsességet és előző életekből hozott tudást is.

Kellemes önérzékeléseket kívánok! 🙂

Meditációk

Mentes

Cukormentes. Kalóriacsökkentett. Szénhidrátcsökkentett. Laktózmentes. Gluténmentes. Adalékanyagmentes. Adócsökkentett.

Mentes és csökkentett.

Ezek lennének hát azok, amik neked jót tesznek.

Nem az, ami egész, ami teljes. Nem-nem.

Az, ami kevesebb. Az, ami a hiányosságot emeli ki.

Az, ami arra irányít, hogy azt vedd észre, ami már nincs, hogy olyat keress, amiben már valami meg sincs.

Itt az idő, hogy ezt megfordítsuk. Egyénileg tudjuk ezt megtenni, így ha te is megengeded magadnak, kezdj el figyelni magadra.

Mit kíván a tested? S az, amit kíván, miképp járul hozzá a te teljes és egészséges működésedhez?

A mentes és csökkentett helyett válassz olyat, ami teljes és egész-séges. Úgy jó, ahogy van.

Nehéz ilyet találni?

Keresd a természetben: Keresd olyan helyen, amely kapcsolatban van az élővilággal, ez élettel, magával.

Testbeszéd

Figyelem, fegyelem, fegyver elemem

Aki megrettent, elreppent, de aki mer még figyelni, maga is megértheti: bár a fizikai valóságban nem biztos, hogy nyúlnál pisztolyhoz, belső éned a maga teljességében állig fel van fegyverkezve. Csak ezek a belső világ fegyverei nem pusztítanak, se nem hatástalanítanak, hanem a tiszta szándék láthatatlan megvalósítói.

A fegyelmed képes kézben tartani belső fegyvered, 
a figyelmed veszi észre életcélod következő tábláját,
s töltényed az erényed, belső fényed, 
melynek hajtóereje csendben dobogó szíved.

Vigyázz, kész, tűz. Így már egészen másképp fest. Lehet kalandozni, tekeregni, izgelődni, mozgolódni, de ha az élet mesterévé válnál, belső mesterlövészeddé váljál. S ahogy korábban leírt működése a fizikai fegyverek fordítottja, szeretteidet és környezetedet se kell féltened, senkit sem tudsz kigolyózni, ugyanis belülről nézve, egységből tekintve, nincs hova.

Nincs ki, csak be, s egyre beljebb.

Lélek-tükör

Angyal vagyok – Én vagyok az angyalom

Amikor megkérdezem az “univerzumot”, hogy mi tévő legyek, valójában magatól, a felsőbb énemtől kérdezem ezt, attól, aki rálát a teljes sorsomra s életemre az idő tudatán és tettenérhetőségének fogságán kívül. Amikor vágyakozom, valójában a sorsom egy jövőbeni aspektusát kezdem kapizsgálni, de “mai” fejemmel, ezért hiába racionalizálom meg, hiába racionalizálnám meg, eltérnék az úttól, hisz olyasvalamit akarnék lerángatni, aminek még nincs itt az ideje, se nem lett még formája, veleje, se nem került még be a terembe (hisz ha belekerült volna, itt lenne, s vágyam hálává válna.)

Amikor jelet kérek az univerzumtól, a teremtőtől, a terem-tő-től, valójában saját magammal beszélgetek, saját magamat helyezem magamon kívülre, próbálom megérteni a jelenlegi én ls az örök én közötti teret, próbálom kitapogatni, s ez az ön-ismeret segít a kettőt mindinkább, s egyre jobban kapcsolni, magamat magammal összehangolni.

A következő alkalomkor, amikor tanácsért fordulnál, fordulj bátran, de magadhoz. Helyezd magad kívülre, nevezd magad angyalnak, vagy Istennek, de tudd, magaddal beszélgetsz.

IdőutazásLélek-tükör

Sárkánytánc

Csecsemőnek hímestojása,
Kisgyermeknek pajkos párja,
Serdülőnek cinkosa,
Fiatalnak harcosa.

Gyeplő tartotta - mégis elszállt,
Szárnyát csapkodta - mégis lent állt,
Tüzet is, ha okádott - nem láthatott kárt ott,
Titokban tüsténkedett - soha rá nem esteledett.

S bár gazdájával együtt nevelkedett,
Felelősséget sosem érezhetett.

Tükörként táncolt mindvégig,
Magához láncolt mindenkit,
Gazdája meg csak vágtatott,
Hátán is szállított pár rabot.

Aztán egyszercsak feleszmélt.

Hímestojásnak angyal bája,
Kissárkánynak  bölcs mátkája,
Tüzes vadnak arany szava,
Legendának misztikuma.

Így találkoztak össze újra,
Felkészülve az égi útra.

S bár csillagokat követnek,
A Földön élnek, s szeretnek.

Költemények

Lótusz-virág meditáció – A női minőség

Ez a meditáció a tiszta női minőséggel, a nőiesség örök forrásával kapcsol össze bennünket.

Photo by Jay Castor on Unsplash

Elhelyezkedünk meditációs pozíciónkba, fél-lótusz ülésbe, vagy lótusz-ülésbe, vagy ahogy szoktuk. Érdemes ülve meditálnunk, úgy könnyebben kapcsolódunk a lótusz-virág energiájához, bölcsességéhez.

Lótusz-virág vagyunk. Szemünk csukva, testünk mozdulatlan, s csendes.

A hajnal első napsugarai finoman, s halványan, lassan kezdenek átszűrődni szirmaink fátylain. Az éjszaka sötétségét a hajnali szürkület váltja fel.

A nap felkelt, s ez minket is ébredésre bír. Ahogy külső szirmainkat elérték az első sugarak, úgy jutott el a hajnal híre hozzánk is, belsőnkhöz, a lótusz belsejéhez.

Szépen lassan elkezdjük szirmainkat finoman cirógatva az álomból felébreszteni.

A legbelsőbb szirmok vannak hozzánk a legközelebb, így őket cirógatjuk, s nem aggódunk, a külső rétegeink miatt, őket a nap meleg sugarai érik, s ez elég.

A reggel híre eléri virágunk minden szirmát, s szépen lassan nyílunk, hogy a déli napállás energiáit már teljesen kinyílva fogadhassuk.

Ahogy nyílunk, mosoly egészíti ki cirógatásainkat, s örömmel érezzük, ahogy minden szirmunk egyformán boldog, azért, mert újra felkelt a nap, s újra érezhetjük, hogy egyek vagyunk. Lágyak, finomak, selymesek, s fényesek.

S ahogy nyílunk csak a napra gondolunk, csak a fényére, csak az dolgozik bennünk, hogy minden fény-elemet kellő nyíltsággal fogadni tudjunk, hogy lótusz-virágunk immár teljesen megnyílva annyi fényt vehessen fel szirmai által, amennyit csak elbír.

A fény minket nem éget, nem bánt. Szárunk a vízben várja, hogy a fénykódokat eljuttathassa lótusz-virág testvéreinknek, s Föld anyánknak. S mi tudjuk, nekünk a szárunk éppen elegendő kapcsolat a “külvilággal”. Mellettünk a vízen lebegő lótusz-testvéreinket cirógatnunk nem kell, szárunkat nem fárasztjuk azzal, hogy feléjük kússzunk. Tudjuk, hogy a fénykódok, amiket fogadunk eljutnak oda, s ahhoz, aki kéri, s szintén tudja fogadni.

Így kapunk, s adunk is.

Lótusz-virág vagyunk. S immár teljesen kinyíltunk.

Amikor pedig a nap újra nyugovóra tér, édes mesével altatjuk szirmainkat, s víz ágyunk álomba ringatja magunkba burkolózott lótusz-virágunkat.

Meditációk

Jelen lenni, magyarul

Fizikailag, gondolatilag, szellemileg, lelkileg a lehető legközelebb lenni magadhoz.

Magyarul: a Jel-en lenni.

A te Jeleden. Azon a jelen, amit előreküldtél a térbe, az időbe, akkor, amikor még nem váltál el a létezés végtelen és egyben legfelsőbb forrásától, hogy aztán a fizikai testben tapasztalj. Leküldted a földi síkra az érkezésed, a létezésed, a tetteid, sőt szándékod Jel-ét.

Onnantól, hogy “lekerülünk” (ez alatt azt értem, amikor már a fizikai testünk többlet-erővel bír, kb. a várandóssag második felétől kezdődően) bekerülünk a földi sík mezejébe, s a saját mezőnkbe. A Jel-be. Amikor teljesen megérkezünk az előreküldött szándékba, létünk terébe, mag-unk otthonába, kiegyengetjük, kisimítjuk, tisztázzuk létezésünk szálait, és csak vagyunk a Jel-en. Rajta, a Jel-en. A Jel-ben. A jelenben. 


Itt találkozik a tér, az idő, a fent, s a lent. S így jön le a mennyország is a földre. S ezért nem lehet elrontani, mert egyszer mindenki megérkezik. Valahova mindenképp. Valahogy mindenképp.

Hagyjuk a teret dolgozni, engedjük, hogy engedjen, s engedhessen, hogy minket így, teljesen le-engedhessen.

Lélek-tükör