Press "Enter" to skip to content

Hónap: 2021 április

Iránytű meditáció

Hívhatnám mágnesesség-meditációnak, vagy vonzás-meditációnak is, de ezek nem elég kifejezőek ahhoz, amit az alábbi technikával lehet megélni, átélni.

Amikor meditáltam és utólag összeraktam a technikát, akkor jött le, hogy valójában ez az egész a belső iránytűről szól, ami a szó szoros értelmében egy mágnesességet érzékelő érzés és amely minden bizonnyal legalább ugyanannyira megbízható, mint a kirándulásokon használt iránytű:

Elhelyezkedünk meditációs pozíciónkba, a magabiztos érzékelés miatt az egyenes gerinccel ülő pozíciót javaslom, a lábak lóghatnak le székről, ágy szélről, nem feltétlenül kell lótusz-ülésben ülni, nem szükséges, hogy a láb zsibbadása elvigye a figyelmünket, vagy azzal foglalkozzunk.

A folyamat színvonalát emeli, ha egy mécsest is gyújtunk és elhelyezzük magunk előtt.

Behunyjuk szemünket és belső látásunkat alkalmazva vizualizáljuk a halhatatlan testünket, amely a mostani fizikai testen belül van, láthatatlan, de magunk számára érzékelhető. Ez az érző testünk, amelyben az emlékeink, az érzelmeink stb. vannak elmentve. A figyelmünk a tudatunk is itt van, ezek is láthatatlanok.

Erre a láthatatlan testünkre irányítjuk a figyelmünket, a célunk, hogy minél jobban (mármint egyértelműbben) érezzük magunkat ebben a láthatatlan halhatatlanságunkban, a testünkön belül. A testünkkel úgymond nem kell foglalkoznunk, arra ebben a meditációban úgy tekintünk mint egy tartályra, amelynek tartalma ez a láthatatlan halhatatlan lényünk, amit csak mi ismerünk, csak mi ismerhetünk, és melynek napi teendőink közepette nem jellemző, hogy ilyen intim figyelmet szentelünk.

Eddigi személyes tapasztalatom, hogy amikor sikerül érezni és lenni ebben a láthatatlan létben, akkor kicsit olyan érzésem lesz, mint ha a ittas helikopter-érzést élném, mintha forognék a testemen belül, mintha én magam egyfajta forgószélként próbálkoznék belülről. Amikor először éreztem nagyon meglepődtem és nagyon furcsállottam, hogy mennyire intenzíven érzem egyszercsak ezt a szinte gyomor-forgást. Olyan, mint amikor az ember rosszul van, csak most tudom, hogy nem vagyok rosszul, hiszen most ültem le meditálni. Ezt a “rossz” érzést kell lenni hagyni, érezni, nem megszakítani, nem kijönni, nem kinyitni a szemet, nem fészkelődni, hanem ülni benne mozdulatlanul, ítéletek nélkül és hagyni, hagy pörögjön, amíg pörögnie kell.

Nem pörög olyan eszeveszett soká, megfigyelheted, megáll, szépen megnyugszik a láthatatlan lényed és most már végre még jobban kiérezheted.

És itt jön a vonzás kiérzése, a mágnesesség érzése. A rezgésünk ugyanis vonzza azt, ami majd eljön az életünkben, helyzetek, emberek, házak, kertek stb. Ez nem csak ilyen süket duma, ez fizika. Ebben a meditációban pedig ez a vonzás érezhetővé válik. Vagyis, mindig érezhető, csak nem szoktuk ráirányítani a figyelmünket, vagy nem a megfelelő technikával, ezért nem érezzük amúgy.

Lényeg, ami lényeg, ahogy megpróbáljuk magunkat belülről érezni, és ez egyre jobban megy, úgy érezni fogunk egy fizikai húzást valamerre. Azt érezhetjük, hogy valamilyen irányba a belső lényünk vonzódva van (elnézést a sajátos magyarért, az érzés a lényeg). Ha pl. költözésben kérünk útmutatást, ez a meditáció meg tudja mutatni, hogy merre van az a fizikai irány, amerre vonzásunk van, ahova majd “megérkezhetünk”. Kipróbálhatjuk bármilyen szituációval, életünk bármely egyéb területével. Időben is ugrálhatunk a láthatatlan halhatatlan lelkünk vonzása ugyanis nem ismer időt.

Ha bizonytalanok vagyunk tesztelhetjük mécsessel is, hogy valóban érezzük e a vonzást. Helyezzük el a mécsest pl. a bal oldalunkra, és amikor csináljuk a meditációt gondoljunk a világosságra, a fényre, ami a tiszta isteni szeretet, melyet mécsesünk is éltet mellettünk. Egy kis türelem, nyugodt figyelem és máris érezni fogjuk, ahogy a belső érzékelésünk a mécses felé húzódik.

Nagyon érdekes érzés, mert miközben útmutatást kapunk gyakorlatilag saját magunktól, azt is érezhetjük, mennyire a fizikai testünk “foglyai” vagyunk. Érezhetjük, hogy ha megpróbálnánk a belső testünket a bőrfelületen kívülre “erőltetni”, szinte mágneses mezőként védi ezt a testünk bőre/felülete -a tartály fala. Nem tudunk kijutni. Nem is kell persze, de érdekes érzékelés és felhozhat bennünk sok a létezésünkkel kapcsolatos örökérvényű bölcsességet és előző életekből hozott tudást is.

Kellemes önérzékeléseket kívánok! 🙂

Meditációk