Ez a meditáció a tiszta női minőséggel, a nőiesség örök forrásával kapcsol össze bennünket.
Elhelyezkedünk meditációs pozíciónkba, fél-lótusz ülésbe, vagy lótusz-ülésbe, vagy ahogy szoktuk. Érdemes ülve meditálnunk, úgy könnyebben kapcsolódunk a lótusz-virág energiájához, bölcsességéhez.
Lótusz-virág vagyunk. Szemünk csukva, testünk mozdulatlan, s csendes.
A hajnal első napsugarai finoman, s halványan, lassan kezdenek átszűrődni szirmaink fátylain. Az éjszaka sötétségét a hajnali szürkület váltja fel.
A nap felkelt, s ez minket is ébredésre bír. Ahogy külső szirmainkat elérték az első sugarak, úgy jutott el a hajnal híre hozzánk is, belsőnkhöz, a lótusz belsejéhez.
Szépen lassan elkezdjük szirmainkat finoman cirógatva az álomból felébreszteni.
A legbelsőbb szirmok vannak hozzánk a legközelebb, így őket cirógatjuk, s nem aggódunk, a külső rétegeink miatt, őket a nap meleg sugarai érik, s ez elég.
A reggel híre eléri virágunk minden szirmát, s szépen lassan nyílunk, hogy a déli napállás energiáit már teljesen kinyílva fogadhassuk.
Ahogy nyílunk, mosoly egészíti ki cirógatásainkat, s örömmel érezzük, ahogy minden szirmunk egyformán boldog, azért, mert újra felkelt a nap, s újra érezhetjük, hogy egyek vagyunk. Lágyak, finomak, selymesek, s fényesek.
S ahogy nyílunk csak a napra gondolunk, csak a fényére, csak az dolgozik bennünk, hogy minden fény-elemet kellő nyíltsággal fogadni tudjunk, hogy lótusz-virágunk immár teljesen megnyílva annyi fényt vehessen fel szirmai által, amennyit csak elbír.
A fény minket nem éget, nem bánt. Szárunk a vízben várja, hogy a fénykódokat eljuttathassa lótusz-virág testvéreinknek, s Föld anyánknak. S mi tudjuk, nekünk a szárunk éppen elegendő kapcsolat a “külvilággal”. Mellettünk a vízen lebegő lótusz-testvéreinket cirógatnunk nem kell, szárunkat nem fárasztjuk azzal, hogy feléjük kússzunk. Tudjuk, hogy a fénykódok, amiket fogadunk eljutnak oda, s ahhoz, aki kéri, s szintén tudja fogadni.
Így kapunk, s adunk is.
Lótusz-virág vagyunk. S immár teljesen kinyíltunk.
Amikor pedig a nap újra nyugovóra tér, édes mesével altatjuk szirmainkat, s víz ágyunk álomba ringatja magunkba burkolózott lótusz-virágunkat.